Tökmindegy!
Blashill már csak egy apró töredéke az itt felhalmozódott problémáknak! Az a baj, hogy a szakmán kívül az is elment már a városból aki csak valamit konyított is a hokihoz.
- Madadt egy homály edző és egy idióta GM
- Maradt egy kapitány, akinek a tudását és eredményeit sosem firtattam de (személyes érzésem) nem való "C"-nek és a teljesítménye is egyre kiszámíthatatlanabb (lehet, hogy edzői hiba ez is, mint ahogy lentebb firtatta is valaki, nem tudom...).
- Maradtak régi, másodvonalas játékosok, akikkel lassan semmit nem fogunk tudni kezdeni
- Maradtak olyan fiatalok is, akiknek most már a hátukon kellene vinniük a csapatot (Nyquist, Tatar, Larkin, stb...stb) de olyan, mintha szintekkel visszazuhantak volna önmagukhoz képest.
- Maradt és nőtt az űr a védelmi játékunkban
- S nem maradtak már szinte olyan játékosok, akik mellett a később érkező fiatalok tovább tanulhatnának, fejlődhetnének, s vihetnék azt a játékot, amit mindig is láthattunk a Red Wings-től.

Meggyőződésem, hogy ha 4-5 évvel ezelőtt tényleg megcsináltunk volna egy igazi fiatalítást, és nem csak akkor rángattuk volna föl őket, amikor már szinte az egész csapat kórházban volt, akkor lett volna egy ütőképes kis csapatunk, amelybe a hiányposztokra is könnyebben tudtunk volna igazolni, szinte bárki szívesen jött volna.

Ezeket csak azért írom, mert gyakran fölröppen itt az a gondolat, hogy buknunk kéne már végre egy PO-t és akkor mindenki elkezdene másképp gondolkodni.
Nos: a PO bukás meglesz, de semmi az ég világon nem fog változni!
Egyszer azért nem, mert miért is változtatnának, másszor pedig azért, mert ez már nem egy két nap alatt megoldható problémakör! Ettől itt már sokkal nagyobb baj van!